23.rész

A szívverésem kihagyott egy ütemet. Nem tudtam, és nem is akartam felfogni, hogy mit mondott Jimin az előbb. Egyszerűen nem jutott el a tudatomig az előbb elhangzott mondat.

- Szóljunk a többieknek! - Hope nem habozott, karon ragadott, végighúzott a folyosón és berontottunk a szobába, ahol a többiek már lefeküdni készültek.

- Van azon a kibaszott ajtón kilincs is! - háborodott fel Rap Monster és szúrós szemekkel méregette Hope-ot.

- Leszarom az ajtót! Van most fontosabb is annál! - vágott vissza a fiú – Ha érdekel, elárulom, hogy Suga-t elrabolták a kórházas kis barátnőjével együtt!

A teremben megfagyott a levegő, szinte érezhető volt a feszültség az apró helyiségben. Mindenki hatalmasra tágult szemekkel meredt ránk.

Rap Monster felállt és gyors léptekkel közeledett J-Hope felé, majd megragadta a fiú torkát és a falhoz szorította.

- Hova vitték?! És mégis kicsodák?! - szűrte a fogai közt – Nyögd ki, mielőtt eltöröm a nyakad!

Hoseok-nak még ideje sem volt felkészülni, kezével megpróbálta lefejteni Rap Mon ujjait a torkáról, kevés sikerrel, így inkább Jimin felé mutogatott. A szemüveges srác vette a lapot, elengedte az egyre jobban liluló fejű Hope-ot és Jimin-hez fordult.

- Nem tudom kik voltak azok, de követtem őket egészen a rejtekhelyükig! Megjegyeztem az odavezető utat! - előzte meg az újabb fojtogatást Jimin, amit ezúttal az ő torka bánt volna.

- Indulunk! Most! - iramodott meg Rap Monster a kijárat felé.

- Nem kéne valamilyen terv?! - pattant fel Jungkook, aki eddig némán hallgatta az eseményeket – Terv nélkül, csak úgy berontani oda, egyenlő lenne a tömeges öngyilkosság-

- Bemegyünk és kihozzuk! - szakította félbe a fiatal srácot.

- Jungkook-nak igaza van! - szóltam rá hirtelen felindulásból, az ajtón kilépni készülő Rap Monster-re, de amint kimondtam, már meg is bántam. Reszketve összeszorított fogakkal vártam, hogy az én torkomat is kezelésbe vegye.

- Jin! Találj ki gyorsan valami használható tervet! - a szemüveges fiú visszafordult és letelepedett az egyik matrac szélére.

Leesett állal figyeltem, ahogy Rap Mon Jin segítségével kidolgoz egy ésszerű és talán hatásos tervet. Mi történt vele? Normális esetben minimum leordította volna a fejemet. Most meg szó nélkül hagyta, amit mondtam neki, sőt, mi több még hallgatott is rám.

- Rendben. Ki marad itthon és ki az, aki jön? - áll fel a szemüveges vezető.

- Én maradok. - mosolyodott el Jin – Valakinek vigyáznia kell a kolira is.

Csendben néztem, Rap Mon-t és a többieket. Jó volt látni, hogy vészhelyzet esetén milyen jól össze tudnak dolgozni. Mindent előkészítettek az indulásra. Lő és szúrófegyverek, kötelek, walkytalky-k, és még a jól ismert bilincs is bele került a hatalmas, fekete sporttáskába.

Végül Jin és V döntöttek úgy, hogy maradnak és felügyelik az épületet. A többiek Jimin-nel az élükön – ő tudta egyedül merre kell menniük- elindultak az ajtó felé.

Ekkor döbbentem rá. Minket itt akarnak hagyni?! Nem! Azt nem hagyom!

- Hé! - ragadtam meg a hozzám legközelebb álló, J-Hope karját – Ugye nem gondoltátok, hogy ölbe tett kézzel fogok itt várni?! Veletek megyek!

- Ki van zárva kicsi szívem – nevetett fel Hope – Kislányoknak ez nem való.

Kislány?

- Lia a barátom. Muszáj segítenem neki! És amúgy sem bíznám rátok... - mértem végig őket.

- Miért nem? - vigyorodott el perverzen Hoseok, majd egy pillanat alatt elkomorult az arca – Viccet félretéve, nem jöhetsz és-

- Te is gyere akkor. De nem vállalok felelősséget érted! - szakította félbe Rap Monster J-Hope mondatát.

Akaratlanul is elmosolyodtam. Nem tudom mi történt Rap Mon-nal, de nem is baj. Tetszik ez a változás.

- Várj...mi? Ez most komoly? - J-Hope teljesen meg volt döbbenve – Rap Mon! Ezt nem mondhatod komolyan!

- Miért ne mondhatnám? Jön és kész. Vita lezárva.

Hope vetett rám egy durcás pillantást majd követte Rap Monster-t.

Önelégült vigyorral hagytam el a szobát. Jó érzéssel töltött el, hogy végre valami nem úgy történt, mint ahogy az a lófejű, nagyképű alak akarta.

- Várjatok! - kiáltott egy ismerős hang a hátunk mögül.

- JiNa?! - pördült meg a tengelye körül Jungkook – Miért nem maradtál Jin-ékkel?!

- Veletek kell mennem!

J-Hope hangosan felnevetett, majd szó nélkül átbújt a kapu alatt és megállt a Tiltott Zóna határán kívül.

- Nem érünk rá veszekedni. Jöhetsz te is. - Rap Mon-t látszólag csak az érdekelte jelen helyzetben, hogy Suga-t megmentsük.

- Nem! Nem hagyom! - ragadta meg Kook barátnőm karját – Kérlek! Nem bírnám ki, ha neked bármi bajod esne...

- Ne félj – mosolyodott el JiNa – szívósabb vagyok, mint hinnéd.

- Biztosan ez az az épület? - nézett kérdőn Jimin-re Rap Mon.

Egy hatalmas régi gyárépület magasodott előttünk. Néhol az ablakokat betörtét, a szürkés fal szinte mindenhol omladozott, úgy tűnt bármelyik pillanatban összeomolhat. A kerítést már régen lebontották, még a figyelmeztető táblákat is elvitték. Nem tudom, hogy a sötét miatt, vagy csak a szimpla tudattól, hogy odabent bármire képes gyilkosok vannak, de féltem. Rosszelőérzetem támadt ettől a helytől.

- Ezer százalék. - húzta ki magát a fiú és intett, hogy kövessük.

Minden porcikám tiltakozott ellene, ám kénytelen voltam Jimin-ék után menni. Meg kell mentenünk Lia-ékat!

Egy kétszárnyú vasajtón keresztül vezetett az út, amit Jungkook J-Hope segítségével nehezen ugyan, de szétfeszítettek. Szépen, lassan, síri csendben haladtunk egyre beljebb a gyár kihalt folyosóin. A korom sötétben semmit sem láttunk. Tapogatóznunk kellett a falak mentén és igyekeznünk nem elesni semmiben. Ez nehezebb feladatnak bizonyult, mint hittem. A lábaimat csigalassúsággal csúsztattam a földön, figyelve mindenre, amiben esetleg elbukhatnék. Sikeresen átléptem minden egyes utamba kerülő tárgyat. Elégedetten mosolyodtam el. Nem is olyan nehéz ez.

Hirtelen erős fájdalom hasított a homlokomba, valamit lefejeltem, ami jó hangosan visszhangzott a koszos gyárépületben, s az ütés erejétől elterültem a földön.

- Mira! - kiáltott Hope – Jól vagy?

Kezemmel egyből a fejemhez kaptam, egy kis sebből vér szivárgott, de nem volt annyira vészes, mint gondoltam.

- Semmi bajom, menjünk tovább! - tornáztam magam állásba. J-Hope azonnal megragadta a karomat és közelebb húzott magához.

- Maradj mellettem! - szorította meg a kezemet – És legközelebb figyelj jobban! - teremtett le.

Csendben sétáltam tovább Hope mellett. A fiú úgy fogta a kezemet, mintha attól félt volna, hogy ha elereszti, elszaladok. Ám ebben a helyzetben inkább a nyakába másztam volna, minthogy elfussak. Most nem gondoltam azokra a dolgokra, amiket tett velem. Egyszerűen élveztem a biztonságot nyújtó közelségét.

Egy bizonyos pontig minden út egy irányba vezetett, ám egy nagyobb oszlopos csarnoknál kétfelé ágazott a folyosó.

- Faszom... - motyogta Rap Monster – Muszáj kettéválnunk! Nem tudhatjuk melyik irányban vannak, és időnk sincs arra, hogy mindkettő szárnyat külön-külön átkutassuk...

- Két lány nem lesz egy csoportban az fix. - szólalt meg Jimin - Túlerőben lennének azok a nyomorékok.

- Nem szívesen mondok ilyet, de Jimin-nek igaza van. - röhögött fel, majd rám vigyorgott – Túl gyengék vagytok, ismerjük be...

- Hogy az a-

- Most nincs időnk ezen veszekedni! - teremtett le minket Rap Monster – Mira, te velem jössz, hogy elkerüljük az e féle vitákat. J-Hope pedig a másik csapatban lesz JiNa-val. - intett a szemüveges srác barátnőmnek, aki kérdés nélkül engedelmeskedett neki – Kook? Jimin?

- Én vigyázok JiNa-ra! - ajánlkozott fel egyből Jungkook.

Rendben akkor ez el van döntve. - zárta le az ügyet Rap Mon – Induljunk! Tiétek a Nyugatiszárny, miénk a Keleti!