14.rész

- Jungkook szemszöge –

Feszülten néztem JiNa minden mozdulatát. A pia teljesen kiütötte. Látszott rajta, hogy azt se tudja hol van. Kicsit aggódtam érte.

Odatámolygott Jin-hez, s a vállába kapaszkodva próbálta levenni magáról a pólóját. Ezt már nem tűrhettem tétlenül. Felpattantam, elrángattam Jin-től és kihúztam a szobából. Nem hagyhattam, hogy ostobaságot tegyen, amit holnap, mikor kijózanodik, megbánna.

A régi területünk felé vettem az irányt, ám JiNa kirántotta karját a kezemből és megtorpant. Arcán furcsa fintor jelent meg, majd a következő pillanatban lerókázta magát. Felfordult a gyomrom a látványától. Nem sokon múlott, hogy ne kövessem a példáját.

JiNa, csak nevetett egy jót magán, majd mosolyogva hozzám sétált és széttárta karjait.

- Kérsz egy ölelést? – még időben sikerült elugranom előle.

Megragadtam a vállánál fogva, s tolni kezdtem magam előtt. A koleszban még mindig működnek a zuhanyzók, ott talán lemoshatom JiNa-ról a hányást. Nincs kedvem egész éjjel az elviselhetetlen bűzt szagolni.

Benyitottam a korhadt faajtón. A fürdőt gyakran használjuk, így viszonylag tisztaság uralkodott bent. A zuhanyfülkéket eltakaró függönyöket már ellopták. A vízkő vastagon lerakódott a csempékre, s közöttük ott virított a penész. Senkinek sem volt gyomra kitakarítani a helyet, ám a múlt hónapban sikerült Jin-t rávennünk. Felmosott és letisztította a tükröket, de ezen kívül semmi különöset sem tett.

Betoltam JiNa-t a zuhanyzóba, megnyitottam a csapot, melyből azonnal folyni kezdett a jéghideg víz. A lány arrébb ugrott, mikor bőréhez értek a hűvös cseppek.

- Nyugi! Mindjárt felmelegszik. – simítottam végig nyirkos hátán.

Visszatotyogott a csap alá, s megtámaszkodott a falban. Még most sem volt teljesen tisztában azzal, hogy mi történik vele. Mintha valahol máshol járt volna az agya.

Vízzel sehogy sem sikerült kitisztítanom a ruháját. Ahhoz, hogy lejöjjön róla a hányás ki kéne sikálni, de én nem tehetem meg míg JiNa-n van.

- Öm, JiNa – éreztem, hogy elvörösödök – Le tudnád venni a…ruháidat? – nem mertem a lány szemébe nézni.

JiNa felkuncogott és mit sem törődve a jelenlétemmel elkezdett levetkőzni. Ijedtemben elkaptam a tekintetem. Bármennyire is akartam látni volt bennem annyi tolerancia, hogy nem néztem vissza.

- Kész vagyok. – adta a kezembe ruháit.

- Vegyél fel valamit magadra! – takartam el szemeimet.

- Mégis mit? Nálad vannak a cuccaim.

- Itt van a pólóm. – azonnal lekaptam magamról, s JiNa-nak nyújtottam.

Kilestem az ujjaim közül.

A lány vöröses haja a nedvességtől bőrére tapadt. A fehér pólómon, amit magára vett átlátszott a vizes fekete melltartója. Arcom még vörösebb lett. Tekintetem akaratlanul fedetlen combjaira tévedt.

Megráztam a fejemet, majd a mosdóhoz igyekeztem a koszos ruhákkal. JiNa követett, leült a sarokban lévő székre és onnan figyelt.

Neki láttam a mosásnak. Mivel eleve vizesek voltak hamar végeztem. JiNa-ra néztem.

A lány már békésen szunyókált mellettem. Legszívesebben ott helyben megcsókoltam volna, de nem éltem vissza a helyzettel.

A ruhákat az ölébe helyeztem, felemeltem a lányt, majd elindultam vele a régi szobánkba. A pólóján át éreztem, ahogy vizes melltartója hozzám nyomódik. Felállt a szőr a hátamon. Perverzebbnél, perverzebb gondolatok jártak a fejemben. Végül is alszik. Nem venné észre, ha…

Jó erősen arcon vágtam magam, hogy észhez térjek. Visszagondolni is rémes volt, hogy majdnem letapiztam JiNa-t!

A szobánkba érve azonnal az ágyhoz siettem. Óvatosan letettem az alvó JiNa-t, betakartam, majd leültem mellé a szivacsra. Kezemmel végigcirógattam selymes arcán. Ismét elfogott a vágy, hogy megcsókoljam. Közelhajoltam a lány ajkaihoz, ám nem tudtam megtenni. Helyette homlokon pusziltam és felálltam.

- Ne menj el! – nyöszörögte mögöttem JiNa – Félek…a zombiktól… - ha részeg, még akkor is fél tőlük. Megsajnáltam. Magamra emlékeztetett.

Sarkon fordultam, s visszasiettem az ágyon ülő lányhoz. Átöleltem.

- Nem kell félned. Itt vagyok. – JiNa belefúrta arcát a mellkasomba. Szívem olyan hangosan vert, hogy azt hittem meghallja. – De most már aludj! – toltam el magamtól.

JiNa lehajtotta fejét a párnára és rám pillantott.

- Te nem alszol velem? – paskolta meg maga mellett a szivacsot.

- Öm…én… - zavaromban a tarkómat kezdtem vakargatni. Nem tudtam, hogy mit szokás ilyenkor tenni.

Végül lefeküdtem mellé. Kezemet a csípőjére helyeztem, s közelebb húztam magamhoz. Nem ellenkezett, így egy forró csókot leheltem a tarkójára. Ekkor hirtelen szembefordult velem. Pilláit lecsukta, majd ajkaival gyorsan közeledett felém. Ujjaimat a szája elé emeltem.

- Az első csókunknál józan leszel. – suttogtam a fülébe és visszafordítottam, így ismét háttal lett nekem – Aludjunk. – öleltem át újra.

Még hallottam, ahogy horkolva alszik, majd engem is elnyomott az álom.

- Mira szemszöge –

Miután megtudtam, hogy JiNa holt részegre itta magát, csak leültem a szoba egyik sarkába és onnan figyeltem az eseményeket. Pontosabban J-Hope-ot.

Végig Hana-val nevetgélt. Néha-néha átölelte a lányt. Láthatólag nagyon jól érezte magát. Eleinte teljesen hidegen hagyott a dolog, ám mikor Hope már Hana nyakát puszilgatta kezdtem kicsit begurulni. Nem bírtam egy helyben ülni és tűrni, hogy a fiú tulajdonképpen épp „megcsal”.

Felpattantam és odatrappoltam hozzájuk.

- J-Hope! – a neve hallatán felpillantott rám – Te most szórakozol velem?!

- Mire célzol? – felállt, így majdnem egy fejjel magasabb lett, mint én.

- Mondjuk arra, hogy ma egész nap úgy viselkedtél, mintha lenne köztünk valami…Valami komolyabb! Most meg itt hetyegsz ezzel a Hana-val! – a kelleténél kicsit hangosabb voltam, mint terveztem, ezért mindenki ránk figyelt.

J-Hope az érzelmi kirobbanásomat egy hangos röhögéssel díjazta.

- Valami komolyabb? – nevetett – Te csak azért kellettél, hogy valakivel elüthessem az időt. De most Hana ismét itt van velem. – felsegítette a szőkeséget a földről, magához húzta, s hosszan megcsókolta. Pont az orrom előtt vívtak nyelvcsatát. Hope elvált Hana-tól és mélyen a szemembe nézett. Mintha a lelkemig akart volna hatolni pillantásával. Azt hiszem sikerült neki. – Már nincs rád többé szükségem cica. – minden szót külön hangsúlyozott – Tűnj el! Sicc! – gúnyolódott.

Ott és akkor valami összetört bennem.