8.rész

Eközben.

- Jungkook szemszöge –

Nem hiszem el, hogy átvertek!

Mérgesen vonultam a folyosón, utam egyenesen a szobánkba vezetett. Rap Monster-ék már ott vártak.

- Hol vannak? – szűrte a fogai közt Mon. Sejtettem, hogy ez lesz az első kérdése. Elmondtam neki mindent, amit tudtam. J-Hope-ról, és a csajokról.

- Most azonnal odamegyünk! – jelentette ki, s már el is hagyta a szobát. Csendben követtük. Iszonyat dühösnek tűnt. Ilyenkor a legjobb, ha elkerüli őt az ember.

Hamar odaértünk Hope-ék területére. Monster azonnal berontott. Vicces látvány fogadta.

- Te meg mi a szart csinálsz? – kérdezte Mon nagy röhögés közepette.

J-Hope póló nélkül és kigombolt gatyával feküdt kikötözve az ágyhoz. Senki sem bírta nevetés nélkül.

- Most már abba lehet hagyni! – üvöltött ránk, de nem igazán tudtuk komolyan venni ebben a helyzetben.

Mikor végre abbahagytuk a vihogást, Jin eloldozta, majd V-vel együtt felsegítette Hope-ot az ágyról. Kezét hátraszorították és térdelő helyzetbe lenyomták a földre a félmeztelen srácot.

- Hol van? – tette fel ugyan azt a kérdést a vezetőnk J-Hope-nak.

- Átvert és lelépett. – Hope arcán látszott a megaláztatás és a gyűlölet. Képzelem mit csinálhatott vele a csaj. Még a gondolatától is röhögni támadt kedvem.

Ebben a pillanatban két srác rontott be a szobába.

- J-Hope! A zombik! Elvitték – tartott egy kis szünetet Suga míg levegőt vett – a lányokat!

- Micsoda?! – csattant föl Rap Mon.

- Ti meg – kezdte volna az érkező Jimin mikor észrevette, hogy Hope nem egyedül van, de közbevágtam.

- Meg kell mentenünk őket! – a kijelentésemre mindenki rám nézett. – És ennek az egyetlen módja az, ha összefogunk! – hangom határozottabb volt, mint gondoltam.

A teremben néma csönd keletkezett. Mindenki hallgatott. Pár kínos perc után azonban Monster megszólalt.

- Csak most az egyszer és csak a lányok miatt!

Fellélegeztem, ahogy a szobában szinte mindenki más is rajtam kívül.

- És mégis, hogy gondoltad? – vonta fel a szemöldökét a még mindig félmeztelen Hope.

- Először vegyél fel magadra valamit, mert röhejesen nézel ki. – nevettem – Másodszor pedig kell egy terv. – Jin-re pillantottam, mert köztudottan híres az eszéről.

V-ék elengedték Hope-ot aki azonnal felkapta magára pólóját. Jin pedig gondolkozóba esett.

- Hova vitték őket? – nézett Suga-ra.

- A barlangjukba. Nagy mázli, hogy épp ott járőröztünk Jimin-el. – merengett el a srác.

- Ebben az esetben lenne is egy ötletem. – körbepillantott, s mikor megbizonyosodott róla, hogy mindenki rá figyel, belekezdet. – Két csoportra oszlunk. Míg az egyik csapat lefoglalja a zombikat, addig a másik kihozza a lányokat. – megállt – Mindenki érti eddig?

Bólintottunk.

- Amint a második csoport végzett jelt adnak az elsőnek, mire ők abba hagyják a harcot és elfutnak a másik csapattal együtt.

- És akkor mi van, ha utánunk jönnek? – akadékoskodott J-Hope. Kezdet elegem lenni a srácból, mindenbe beleköt.

- Akkor szarrá lőjük őket. – jelentettem ki teljesen higgadtan, de a srácokat láthatóan meglepte a dolog.

- Honnan szerzel te fegyvereket? – méregetett Rap Mon.

- Apám a rendőrségnél dolgozott. – hirtelen eszembe jutott minden. A szüleim, a haláluk és a zombik. Gyorsan elhessegettem a gondolatát is.– A főépület is a robbanás hatókörén belül van, ha jól emlékszem. Ott találhatunk pár régi fegyvert meg egyéb hasznos dolgot.

Vezetőnk szeme felcsillant.

- Azonnal szerezzük meg őket! Kook miért nem szóltál erről előbb? Ha lenne stukkerünk simán elintézhetnénk bárkit!

- Na, látod! Pont ezért! Nem akarom, hogy még több vér száradjon a kezünkön! – a kelleténél talán kicsivel hangosabb voltam, mint terveztem.

Rap Monster arca elkomorult.

- Menjünk! – adta ki az utasítás, s mindenki követte.

Rap Monster határozott léptekkel haladt. Nagyon fellelkesült a fegyverek miatt. Előrefutottam mellé. - Várj már egy kicsit! - lihegtem - Még a csapatokat sem beszéltük meg.

- Az részletkérdése. - tartotta a tempót.

- De - nem tudtam befejezni, mert félbeszakított.

- Semmi de. Haladjunk!

Csendben loholtam utána tovább. Ilyen sebességgel hamar kiértünk az épületből. Az idő lehűlt, ezért összébb húztam magamon a pulóvert és úgy folytattam az utat. Az eget egyetlen felhő sem takarta, így a holdfényében tökéletesen láttunk. Viszonylag könnyen megtaláltuk a régi rendőrség főépületét. Rap Mon nem cicózott, azonnal berontott az ajtón. Ez az épület is ugyan olyan ramaty állapotban volt, mint a többi. A falak omladoztak, szinte minden berendezés megrongálódott és az üvegeket is betörték. A földön eldobált iratok, papírok hevertek. Átlépdeltük őket, s egyenesen egy hatalmas szekrényhez igyekeztünk. Nem csalódtunk. Különböző fegyverek tömkelegére bukkantunk. Megragadtunk amennyit csak bírtunk, ám Hope egy bilinccsel szemezett.

- Minek az neked? - akadékoskodott vele Suga.

- Ha megmentettem azt a kétszínű cafkát még hasznomra lesz. - vigyorodott el J-Hope.

- Te hülye vagy. - röhögött Mon - De jó ötlet!

Teljesen felfegyverkezve hagytuk el a helyet. A zombik barlangjához egy kitaposott ösvényen vezetett az út, mivel gyakran mentünk oda járőrözni. Síri csendben araszoltunk egyre közelebb, és közelebb. Szinte már hallani lehetett a hörgésüket, ami leginkább egy veszett kutya morgására emlékeztetett. Legszívesebben azonnal visszafordultam volna, de most nem tehettem. Két lány élete függ tőlem. Ki tudja ebben a pillanatban is milyen borzalmakat kell átélniük.

- JiNa szemszöge –

Nagyon megrémültem mikor Mira elájult. Hiába kiabáltam, nem kelt fel. Szegény rengeteg vért veszített. Nem is csoda, hogy eszméletét vesztette. Lemondtam a felébresztéséről, a helyett inkább a lényeket kezdtem tanulmányozni. Teljesen emberszerűen viselkedtek. A tűz körül elszórtan helyezkedtek el és valami beszélgetés félét folytattak.

Hatalmas dörrenésre figyeltem fel. A hang hatására a szörnyek kiözönlöttek a barlangból és egyedül maradtunk. Minden olyan gyorsan történt, hogy szinte fel sem fogtam. A következő pillanatban három alak jelent meg a barlang bejáratánál. Gyors léptekkel közeledtek felénk Rap Monster-el az élükön. Jungkook és J-Hope kicsivel lemaradva siettek hozzánk. Most az egyszer kivételesen örültem nekik. Egy halvány mosolyt ejtettem, ám hamar eltűnt az arcomról, mikor megláttam bosszús tekintetüket. Rap Mon zsebébe csúsztatta pisztolyát, majd egy kés segítségével eloldozott bennünket. Megragadta Mira-t és a vállára kapta. Hope engem is felemelt.

- Nagyon rossz ötlet volt lelépnetek. - mondta Kook, s elindultak velünk kifelé.

- Sajnálom. Már beláttam, hogy hibáztunk. - hangom megremegett. Örültem, mert végre megszabadultunk a zombiktól, de közben ott motoszkált bennem a fiúktól való félelmem is.

- Sajnálhatod is! - szűrte a fogai közt Monster.

Csendben figyeltem tovább. Egy árnyékot fedeztem fel ami...Egyre csak közeledett. Összeszűkítettem a szememet, hogy jobban lássak. Az árny egyenesen felénk tartott. Kirajzolódott előttem a zombi, már épp sikítani készültem, de Jungkook-nak is feltűnt és gyorsan kapcsolt. Rávetette magát a szörnyre, majd a fegyvere segítségével agyon lőtte.

- Siessünk! - pattant fel, s a kijárat felé iramodott. 

Kint Rap Mon intett a többieknek, hogy kövessék. Jin, V, Suga és Jimin futásnak eredtek utánunk. Sajnos a zombik is. A fiúk pisztolyaik segítségével leszedtek párat belőlük, de még így is rengetegen voltak. A töltények pedig igen csak fogytak. A srácok kétségbeesetten gyorsabb tempóra kapcsoltak. Hirtelen ötlettől vezényelve előkaptam telefonomat. Az egyenlegem lemerült, így hívásra alkalmatlan, viszont zene van rajta. Ha jól sejtettem a szörnyek tudattal rendelkeznek.

Elhajítottam a készüléket, melyből iszonyatos hangerővel bömbölni kezdett a rock. A zombik ráharaptak a horogra. Mindegyik a telefonomat vette célba. Sikerült. A fiúk tapsoltak, s füttyögtek.

- Szép volt JiNa! - mosolygott rám édesen Kook - Bár a zenei ízlésed borzasztó.