2.rész

- Nem is tudtam, hogy J-Hope-ék új tagokat gyűjtöttek. – nézett le ránk gúnyosan – Akik nem mellesleg, lányok. – ezt a szót külön hangsúlyozta.

Ekkor a szőke megragadta a karomat, kicsavarta és a földre nyomott. A barnahajú haverja meg szint úgy JiNa-t. Nem értettem a helyzetet. Mit akarnak ezek tőlünk? Teljesen össze voltam zavarodva. JiNa arcán is látszott a félelem. Miattam került ő is bajba. Az egész az én hibám volt. Ha nem ragaszkodtam volna ahhoz, hogy ide jöjjek, akkor talán ez az egész meg sem történik.

A vezetőjük, a szemüveges letérdelt mellém és elővett pulcsijából egy zsebkést. Az éle megcsillant a holdfényben és ezzel együtt mérhetetlen rettegés fogott el. Most fog megölni. Itt fog véget érni az életem. 18 évesen fogok meghalni. Pont egy ilyen helyen.

Nyakamhoz emelte az éles pengét, éreztem, ahogy egyre jobban a húsomba vág.

- Ne csinálja! Ne bántsa! – kiáltotta JiNa.

- Kuss! – nyomta a földhöz barna támadója.

- Ne félj! Utána téged is kezelésbe veszünk. – folytatta a félbehagyott „munkát” a szemüveges. Hiába próbáltam ellenállni, a két fiú jóval erősebbnek bizonyult nálam. Lélekben már fel is készültem a halálra. Becsuktam a szememet és vártam.

- Végre megvagytok! – hallatszott egy hang közvetlen mögülünk és vele együtt a nyakamba mélyesztett kés is megállt. A szemüveges srác lassan felállt és az érkezőkre mosolygott.

- Hope! Végre ti is megérkeztetek! – kiáltotta, majd intett a minket fogva tartó társainak, hogy csatlakozzanak hozzá. Hirtelen engedett a nyomás, ami rám nehezedett, már épp lélegeztem volna fel, amikor ismét a földhöz préseltek, ám ezúttal csak a lábával tette a szőke srác.

- Elfogtuk az új társaitokat. – biccentett felénk a vezető diadalittas vigyorral a képén.

- Te meg miről beszélsz Rap Monster? – nézett értetlenül (mint kiderült) J-Hope. Egy pillanatra felnéztem, hogy jobban szemügyre vehessem az illetőt. Hosszúkás arc, fekete bozontos haj és hatalmas éjfekete szemek. Magas volt és vékony. Nálam valamivel idősebb lehetett, az arcából ítélve.

- Ezek a csajok nem hozzátok tartoznak? – most már a szemüveges Rap Monster is elbizonytalanodott.

- Én azt hittem, hogy hozzátok. – Hope és társasága teljesen lefagytak, akárcsak Monster-ék.

Itt a remek alkalom. Jeleztem JiNa-nak, hogy mit tervezek, majd erőt vettem magamon és lelöktem a szőke lábát magamról és futásnak eredtem. Ezt a röpke pillanatot barátnőm is kihasználta. Amilyen gyorsan csak tudtuk rohantunk a kijáratot keresve. El akartam hagyni ezt a borzalmas helyet és kijutni ebből az omladozó épületből. Még hallottuk, ahogyan a fiúk kiabáltak, majd mikor végre felocsúdtak utánunk eredtek.

- Azé a zsákmány, aki elkapja! – kiáltotta teli torokból J-Hope.

- Tudtam, hogy rossz ötlet ide jönni! – mondta ki JiNa, amit már jó ideje én is akartam.

- Most már én is tudom! – sütöttem le a szemem – Sajnálom, hogy belerángattalak, de most nem ez a legfontosabb! Ha így folytatjuk hamarosan utol fognak érni és akkor nekünk végünk! Esélytelen, hogy este megtaláljuk a kijáratot, ahhoz túlságosan nagy ez az iskola. – tartottam egy kis szünetet, hogy levegőt vegyek – Keresnünk kell egy búvóhelyet!

JiNa, csak bólintott egyet. Addig futottunk, míg elég távolságba kerültünk az üldözőinktől. Ekkor az első ajtón bevetődtünk, majd elbújtunk. Sötétben ez nem okozott gondot. Hallottam az elhaladó lépteket. Fellélegeztem. Ezt most megúsztuk.

Körültekintettem a szobában. Négy korhadt, elég ramaty állapotban lévő emeletes ágy volt rendezetlenül elhelyezve. A földet itt is rengeteg üvegszilánk fedte. Néhány beleállt a tenyerembe. Óvatosan felemeltem, hogy jobban szemügyre vehessem, ám fény hiányában nem sokat láttam belőle, így inkább hanyagoltam a dolgot. Helyette ismét a szobát tanulmányoztam. Furcsamód az ágyakon gombócba összegyűrt takarók egészen újnak tűntek. Egyetlen lyuk vagy szakadás sem volt rajtuk és ez nem jellemző egy elhagyatott tárgyra, amit már senki sem használ. Megint rosszérzés fogott el. Ha ezeket az ágyneműket használják, akkor...