9.rész

- Mira szemszöge -

Gyorsan mozgott alattam valami. Izmos kezek tartottak. A hideg szél az arcomba vágott. Halk kiáltásokat hallottam minden felől. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy ébren vagyok, vagy csak álmodom. Lassan felnyitottam pilláimat. Alig láttam valamit. Minden nagyon homályos volt körülöttem. Megráztam fejemet, hogy kicsit jobban magamhoz térjek. Kitisztult a látásom.

Rap Monster karjaiban tartott, s gyors sebességgel rohant velem. Mellettünk a többi srác futott. J-Hope hátán megláttam JiNa-t is. Valami világító dolgot hajított maga mögé. Hátra pillantottam.

Rengeteg zombi üldözött minket, azonban a barátnőm által eldobott tárgyból iszonyatos hangerővel üvölteni kezdett a zene. A szörnyek azonnal a hang forrására vetették magukat. Lemaradtak. Így mi gond nélkül elmenekülhettünk.

Felnéztem Monster-re. Nagyon idegesnek tűnt. Arc izmai megfeszültek, még a veszély elmúlása után is.

Na de várjunk csak! Hogy kerültek ők egyáltalán ide?! Az utolsó emlékem az volt, mikor a barlangban JiNa elmesélte mi történt vele. Most meg. Rap Monster a karjaiban tart. Az a Rap Monster, aki már egyszer majdnem megölt. Ijedten mellkason vágtam, mire elejtett, s hangos puffanással földet értem.

- Te meg mi a szart csinálsz?! - üvöltött rám Mon.

- Ne érj hozzám! És ti meg mit kerestek itt?!

- Ha nem zavar épp megmentettünk, te hálátlan ribanc. - lépett mellénk Hope JiNa-val a hátán.

Nyeltem egy nagyot, s félve pillantottam fel a fiúra. Érzelem mentes arcától felállt a szőr a hátamon. Nem terveztem találkozni vele, a TÖRTÉNTEK után.

Rap Monster mit sem törődve J-Hope-al, a hátára kapott, s elindult a kollégium bejárata felé. A romos aula kellős közepén levágott a padlóra. Remegve ültem fel. Még mindig sajogtak a zombik által okozott sérüléseim. Nem sokkal később JiNa is csatlakozott hozzám.

- Akkor osztozkodjunk! - adta ki a parancsot a többi srácnak.

- Soha! - kiáltottam - Nem választhattok szét bennünket újra!

- Ó, dehogynem! - vigyorodott el Mon.

- Ne tedd! - szállt be a szócsatába barátnőm is.

- Ha nem teszem, akkor ismét csak verekedés lenne belőle. És olyan nincs, hogy egyszerre mindkettőnknél legyetek!

- Éppen ez az! Mi értelme van annak, hogy külön vagytok?! Most is összefogtatok! Remek csapatot alkotnátok együtt. - JiNa szavaira Rap Mon arca kicsit ellágyult - Felejtsétek el a múlt béli sérelmeket. Az csak egy véletlen baleset volt.

- Hogy mi?! - csattant fel Monster - Te honnan tudsz erről?!

Nagyot nyeltem. Tehát nem lett volna szabad tudnunk ezekről a dolgokról, de Kook mégis elmondta barátnőmnek.

- Én... - JiNa habozott.

- Azt kérdeztem honnan tudsz erről?! - fenyegető léptekkel közeledett felé.

- Tőlem. - Kook teljesen higgadt hangon szólalt meg.

- Hogy micsoda?! - Rap Monster arcán kidagadtak az erek. Vészjósló gyorsasággal iramodott a fiatal srác felé. Meglendítette öklét, s Kook fejét célozta meg vele. Rossz helyre talált. Az ütés ugyanis Jungkook helyett JiNa-t érte. Barátnőm a fiú elé ugrott, hogy megvédje Monster-től, így azonban saját magában okozott kárt. Felegyenesedett, s mereven Rap Mon rémült szemébe nézett.

- Tudom, mit érzel. Nem kell magadat okolnod a történtekért. Te nem tehetsz róla. - körbenézett a fiúkon - Megértem a haragotokat. Minden jogotok megvan ahhoz, hogy utáljátok Monster-éket. De! Egy véletlen baleset miatt lehet valaki a halálos ellenségünk?! Nem! Ti sem gondolhatjátok ezt komolyan! - JiNa sírva fakadt. Alig állt a lábán, de nem adta fel. - Meghalt. Ezen már nem lehet változtatni. Rap Monster tette. Szándékosan?! Nem! Kérlek, értsétek, már meg amit mondani akarok!

 Rap Monster gyors pillantást váltott J-Hope-al. Majd szólásra nyitotta a száját.

- Rendben. Kössünk fegyverszünetet. - előzte meg Monster-t Hope.

JiNa arcán egy halvány mosoly jelent meg.

- Köszönöm. - letörölte könnyeit, majd felsegített a földről.

- Én ebbe nem egyeztem bele! - kiáltotta Rap Mon.

- Szerintem jó ötlet. - lépett barátnőm mellé Jungkook.

- Most az egyszer igaza van Kook-nak! - szállt csatába Jin is.

- Elég lesz Mon, eleget vitáztunk. Ideje lezárni a múltat! - adta meg a végszót Suga.

Rap Monster bosszús tekintettel nézett körbe a teremben tartózkodókon. Sarkon fordult, s beviharzott az egyik régi tanterembe.

- Nem kéne utána menni? - kérdeztem halkan.

- Menj, ha akarsz! - horkant fel Hope - Én meg addig megvárlak itt kint. Siess! Nem szeretném itt tölteni az éjszaka többi részét.

- Mi addig a szobában várunk. - ragadta meg JiNa karját Kook, majd elindult a lépcső felé.

- A mi területünkre menjetek, ott több a hely! - szólt Jungkook-ék után J-Hope.

Lassan mindenki elhagyta az aulát, így kettesben maradtam Hope-al, amit a lehető legkevésbé sem vártam.

- Akkor én bemegyek. - mutattam az ajtóra, amin Rap Mon pár perce berontott. A fiú gúnyos mosollyal nézett végig rajtam.

- Még lesznek következményei a tettednek. - végignyalt ajkain, majd intett, hogy mehetek. Nem mertem belegondolni se, hogy mi járhat a mocskos fantáziájában. Inkább gyorsan lenyomtam a kilincset.

Rap Monster az ablak előtt állt, s kifelé bámult a sötétségbe. Lassú léptekkel közeledtem hozzá.

- Rap Monster? Sajnálom a dolgokat. Én is tudom mi történt. JiNa elmondta. Ne emészd magad. Gyere! Már mindenki felment és - nem tudtam befejezni a mondatot, mert Monster megfordult, megragadta vállamat, s közelebb húzott magához.

- Tudod, a barátnődnek teljesen igaza van, de ezt nem tudtam beismerni mindenki - habozott - főleg J-Hope előtt. Túl makacs vagyok. Ebből gyakran származnak kisebb nagyobb összetűzéseim másokkal. - elhallgatott -Sajnálom, hogy bántottalak titeket. Kérlek mondd el ezt a barátnődnek is. Megbántam, amit tettem. Bocsássatok meg. Nem tudom mi ütött belém. A lányokat általában nem szoktam bántani. De ti, főleg te valahogy mások vagytok.

- Akkor - kezdtem volna, de ismét belém fojtotta a szavakat.

- Aznap este, mikor betévedtetek éreztem valamit. Amikor először megláttalak. - szája vészesen közeledett az enyémhez. El akartam rántani a fejem, de két kezével megragadta, s erősen tartotta. Mozdítani sem bírtam. Húsos ajkait számra tapasztotta. Erőszakosan furakodott be nyelvével nyílásomba. Nedves izmainkat összedörzsölte. Undorító volt. Kezemmel megpróbáltam ellökni magamat tőle, de hiába. Sokkal erősebb nálam.

Az ajtó nyikorgására mindketten odakaptuk tekintetünket. J-Hope állt a bejáratnál, gyilkos kifejezéssel az arcán. Rap Monster ezt látva még jobban elmélyítette a csókunkat. Harapdálta, s nyelvével nyaldosta ajkaimat. Eszeveszettül ütni kezdtem mellkasát, mire elengedett, s felnevetett.

 Ekkor J-Hope már nem tartózkodott a szobában.

- Jobban csókolok, mint Hope, nem igaz? - perverz vigyorral fürkészett.

- Mi? Te meg honnan tudsz - hangosan felkacagott.

- Akkor jól gondoltam. - még mindig rajtam nevetett.

Egyszerűen nem bírtam tovább elviselni a megaláztatottságot. Öklömet meglendítettem, s pontosan eltaláltam Rap Monster képét. Feje az ütésem erejétől enyhén oldalra billent.

- Igen. Ezt megérdemeltem. - megragadta karomat, s kihúzott a teremből. Nem erre a reakcióra számítottam. Azt hittem üvölteni, netán megverni fog, de nem.

Hamar felértünk J-Hope-ék szobájába. A fiúk már ellátták JiNa sérüléseit, s kikötözték régi helyére.

- Jin! Lásd el őt is! - lökött a földre. Hirtelen személyiség változásától meglepődtem.

- Rendben. - a barnahajú srác kötésekkel a kezében odaült mellém - Te is hallottad a történetünket?

- JiNa elmesélte...

- Gondoltam. - mosolyodott el.

Óvatosan bekötözte sebeimet, majd kezembe nyomott egy jókora szendvicset.

- Elég éhes lehetsz, hisz már egy ideje nem ettél semmit. - bíztatóan rám mosolygott. Nem haboztam. Hihetetlen gyorsasággal faltam fel az ételt.

- Köszi. - furcsa volt köszönetet mondanom neki. Eddig csak bántottak, vagy épp megaláztak. Most meg kedvesek velünk. Teljesen összezavarodtam. Ekkor Suga lépett mellém, megfogta karomat, odahúzott a már jól ismert emeletes ágy lábához, s szorosan odarögzítette csuklóimat.

- Sajnálom, de nem bízunk bennetek a szökési kísérletetek után.

A fiúk szép sorjában lefeküdtek. De nekem nem jött álom a szememre. Folyamatosan az járt a fejemben, ami nem rég történ köztem és Rap Mon közt, J-Hope fájdalmas arckifejezése, mikor meglátott bennünket. Rajtam kívül már mindenki aludt.

Csendben figyeltem JiNa-t. Ő is édesen pihent. 

Hirtelen erős kéz tapadt a számra, s egy szikszalagot ragasztott rá. Rémülten tekintettem fel az idegenre...