3.rész

A folyosóról ismét lépteket hallottam. Egyre közelebbről, ám most nem mentek el az ajtó mellett, hanem egyenesen benyitottak a szobába.

Nem csalt a megérzésem. Azok a takarók nem véletlen voltak ott.

Rémülten JiNa-ra néztem. Neki is feltűnt, hogy rossz szobát választottunk. Tisztán látszott arcán a rémület. Szinte hallani lehetett, ahogy a fogaskerekek kattogtak az agyában. Tervet próbált kieszelni, ám ebben a helyzetben esélytelennek tűnt bármivel is próbálkozni. Feljöttünk vagy két lépcsőn is, tehát minimum kétemeletnyi magasan voltunk, így az ablakon való kiugrást elvetettem. Az ajtót nem is merném megközelíteni. Tehát az egyetlen lehetőségünk az volt, hogy csöndben várunk hátha nem vesznek észre. Nem így történt.

A fiúk J-Hope-al az élükön beléptek a szobába. Meggyújtottak egy mécsest, melynek fénye elég gyengén ugyan, de bevilágította az egész helységet. Minket is. Ott kuksoltunk a sarokban és nagyokat pislogtunk. Hope hangosan felnevetett mikor észrevett.

- Nézzétek! A cicák házhoz jöttek! – indult el felénk.

- Ne gyere közelebb! – hirtelen felindulásból ráüvöltöttem. Kár volt, csak jobban felbátorodott és így kiszúrt magának. Nem mintha azt jobban elviseltem volna ha JiNa-t bántja.

- Miért ne? – hajolt hirtelen közel az arcomhoz. Halványan elvigyorodott, majd egyik kezével megragadta az államat és feljebb emelte a fejemet. Egészen addig, míg a szemeink egy vonalba nem kerültek. Ismét ejtett egy gonosz mosolyt, majd minden figyelmeztetés nélkül szájon csókolt. Próbáltam elrántani az arcomat, de erősen tartott. Hiába küzdöttem ellene nem engedett el. Hosszan és erőszakosan csókolt, már szinte fájt. Mikor végre elengedett, ismét a szemembe nézet – Én megtehetem!

- Te meg mi a szart képzelsz magadról?! – olyan szinten mérges voltam Hope-ra, hogy a testem magától mozgott. Megemeltem a kezemet és a srác felé lendítettem, azonban ő gyorsabb volt és elkapta a csuklómat. Mutató ujját a szája elé emelte.

- Csendesebben kicsim. – megint az a gonosz vigyor.

- Eressz el! – rángattam a karomat. Már a sírás határán álltam. Nem hiszem el, hogy az első csókomat egy ilyen undorító, visszataszító alak kapta meg.

- Engedd el! Most! – JiNa nekiesett a csuklómat szorító fiúnak. Hope társai sem voltak restek. Azonnal odaugrottak és leráncigálták hősies barátnőmet a srácról és nekivágták az egyik emeletes ágy lábának. Hallottam, ahogy reccsen a háta.

- Jimin! Kötözd meg! – adta ki az utasítást Hope, majd feltápászkodott a földről. Megragadta a karomat és elvonszolt egy másik ágy lábához. – Suga őt rád bízom.

Suga kötéllel a kezében leguggolt elém.

- Ne mocorogj nagyon. – hátracsavarta a kezemet és jó erősen oda erősítette az ágy lábához. – Ha jó kislányok lesztek, életben hagyunk.

Gúnyosan rámosolyogtam jelezve, hogy felfogtam, amit mondott. Elhúzta a száját és elsétált. Pont előttem ült JiNa is az ágyhoz kötve. Mint mindig most is valamin gondolkodott.

A szoba fényben egész barátságos lett. A fiúk Jimin kivételével elmentek, de őt is csak felügyelni hagyhatták itt. Vajon mit akar tőlünk három, nem is, ha a Rap Monster társaságát is számítjuk, akkor hét idegen fiú? Még nem öltek meg és ez jelent valamit. Gondolataimból J-Hope hanga ébresztett fel.

- Suga-val körbenéztünk. Nincs itt egy se. – elfújta a mécses lángját – Aludhatunk.

- De ki fog felügyelni a csajokra? – nézett ránk Suga.

- Majd Jimin. – nevetett Hope és behuppant az ágyba, amihez ki voltam kötve.

- Miért én? – értetlenkedett a srác – Ma Suga a soros! – azzal ő is lefeküdt egy fekvőhelyre. Hálát adtam az égnek, hogy nem arra ahol JiNa volt.

- Pusztuljatok meg! – mérgelődött sértetten Suga – Rémálmokat! Remélem, belefulladsz a takaródba Jiminie!